Üzenet

"Minden rendetlenség, még meg nem értett rend, a részleges rossz, általános jót jelent, s bármit mondjon is a gőgös értelem, minden jó ahogy van, ez alaptételem." (Alex Pope)

Keresés

Friss topikok

Chat

Új lap - 1

ENTER

Linkblog

Címkék

Archívum

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Film - A vonzás szabályai

2006.12.18. 19:10 | sisa | Szólj hozzá!

Avagy, ami az Amerikai pitéből kimaradt.  Ugyanaz a helyszín, ugyanazok a  szereplők sőt, valójában a  történet is ugyanaz csak  más szemszögből megvilágítva, egy sötét de a valósághoz sokkal közelebbi nézőpontból bemutatva. Itt a főhős  látja el droggal az egész egyetemet -  egyik fő vásárlója az ezt leszámítva egyébként nagyon szimpatikus női főhős - és hát a szexuális vonzódása sem mindenkinek egyforma. Egyszóval bonyolultabb a felállás, mint azt megszokhattuk.

Bevallom kicsit félve néztem meg a filmet, hiszen a főszereplő nem más, mint Dawson és a haver személyesen (James Van Der Beek), ám az író (Bret Easton Ellis) és a rendező (Roger Avary) neve már bizakodásra adott okot. Nem is csalódtam és ennek egyik oka épp Dawson volt! Van Der Beek megvadulása a filmben csak Jim Carrey megszelidüléséhez hasonlítható az Egy makulátlan elme örök ragyogásában, egyszerűen félelmetes, lehetetlen ráismerni! Épp ezért Dawson rajongóknak nem igazán ajánlható a film, hisz könnyen kiábrándulhatnak kedvencükből.

De nem csak ezért érdemes megnézni a filmet! A visszafelé játszott jelenetek szerintem zseniális húzás! Sok filmben bevett módszer, hogy látunk egy jelenetet, képfoszlányokat amiből a néző ugye semmit nem ért, majd az egész történet magukról az előzményekről szól és a végére kitisztul a kép. Ezt itt is megtalálhatjuk, de ettől sokkal többet is. Látunk egy jelenetet, majd ugyanezt visszafelé játszva eljutunk a kiindulópontig, ahonnan másfelé fordulva egy ezzel párhuzamosan játszódó másik jelenetet kísérhetünk végig és fordítva. Igazán ötletes utazás ez időben és térben, és az osztott képernyős jelenetek is feldobják a filmet.

Tomandandy (a név 2 személyt takar - Tom Hajdu és Andy Milburn) zenéje is tökéletesen illik a filmhez. A bulik alatt szóló elektronikus zenék visszafelé játszva egészen érdekes hangzást produkálnak, az utolsó, hóeséses jelenet alatt hallható zene pedig egyszerűen telitalálat...

Magyarul, ebben az elejétől a végéig pörgő filmben minden megvan ami egy jó mozihoz kell, én csak azt sajnáltam, hogy nem tartott tovább...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://sisa.blog.hu/api/trackback/id/tr9423128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása