Érdekes figura ez a David Coulthard! Idén tizennegyedik alkalommal vág neki a Forma-1-es világbajnokságnak, de ő az a versenyző, aki esetében biztosak lehetünk benne, hogy egy középcsapatban indulva a mezőny korelnökeként is tiszta szívből hiszi, hogy nyerhet.

Való igaz, a Red Bull Racing anyagi helyzetét és ebből kifolyólag neves szakembergárdáját, illetve technikai hátterét tekintve a csapatnak elvileg hamar fel kellene zárkóznia az élmezőnyhöz, de Renault motorszerződés, illetve Adrian Newey zsenialitása - hogy csak két pozitív tényezőt említsünk - ide vagy oda, bajnoki cím ebből aligha lesz idén. És mire a dolgok összeérnének, DC pedig ugyebár - igaz esze ágában sincs a visszavonulásra gondolni - koros, vagyis „F1-túlkoros" lesz...

A skót pilóta azonban ezt nem így látja. 36 éves kora ellenére is meg van győződve arról, hogy ha már a „nagyoknál", a Williams és a McLaren színeiben tizenegy évadon át nem jött össze a vb diadal, akkor a Red Bullnál majd egy napon összejön. Ahogy ő mondja: „Mansell is 39 évesen lett világbajnok..." David kétségkívül már túl van a fénykorán, őt mégsem lehet „levezető" pilótaként kezelni. A skót nem „csak" egy versenyző, aki minden áron világbajnok szeretne lenni, és nem is az a típus, aki a kiváló pénzkereseti lehetőség miatt ül vasárnaponként autóba a Forma-1-ben. DC a legintelligensebb és legéleseszűbb volánzsonglőrök egyike, aki kitűnően fenntarthatná magát üzleti vállalkozásai révén, elég csak a Monacóban található 181 szobás, minden luxussal felszerelt Columbus Hoteljére gondolni, amelynek már hetedik éve résztulajdonosa. Coulthard a sportága igazi rajongója, aki „kívülről", falusi gyermekként felnőve, szurkolói szemmel is képes látni a dolgokat. Ma már egész egyszerűen szerves részét képezi a Forma-1-nek, aki nélkül szinte elképzelhetetlen egy nagydíjhétvége. Nem csak azért, mert a skót a jelenlegi mezőny második legsikeresebb versenyzője, hanem mert, ha már csak a középmezőnyben is rója a köröket, amolyan tiszteletbeli tagja a királykategóriának. Ez lehet a magyarázata annak, hogy nem sűrűn halljuk az egyébként a zsörtölődésre minden alkalmat megragadó csapatvezetőktől, hogy leszólnák, vagy nyugdíjba vonulásra buzdítanák a korelnököt...

És hogy a Red Bull csapat vezéregyénisége ezt mivel vívta ki? Coulthard már 1994-től ott van a mezőnyben, azonban mai napig is készséges, legyen az a sajtó vagy egy közelébe tévedő rajongó, bárki rendelkezésére áll, mindenki számára van egy kedves mosolya. Nem véletlen, hogy a maga kiváló jellemével, úriemberségével, közvetlenségével, kiváló szónoki képességével az egyik legkedveltebb személyisége a boxutcának. Arról nem beszélve, hogy nem csak úgy ellébecol a jóban, aktív résztvevője is a sportnak! Meggyőződése, hogy az F1-ben egy versenyzőnek nem csak a versenyezésre kell összpontosítania, de a csúcskategória alakításában is illik részt vennie. Legyen szó a Forma-1 biztonságáról - több mint tíz éven át (!) volt tagja a GPDA-nak -, vagy a legtöbb pilóta által szívből gyűlölt plusz tevékenységekről: a sajtó „kiszolgálásáról", a szponzori rendezvényekről, jópofizásokról, vagy egy hirtelen szervezett vasárnap esti buliról. DC-nek másokkal ellentétben egyáltalán nem okoz gondot a sok utazgatás, számára az F1 egy életforma, amit ízig-vérig ki kell élvezni. Ő még beleillik a régi szép idők világképébe, amikor is a versenyzők a pályán kívül nem néztek keresztül pilótatársaikon, hanem valódi barátságokat alakítottak ki. Coulthard híresen jókat szórakozott a hozzá hasonlóan az adott pálya környékén sátrat verő Jacques Villeneuve-vel és Mika Salóval. Most pedig a Red Bullosokkal.

További részletek az AFM áprilisi számában...