Ó, múlnak az évek, a nagyszerű évek.
És múlnak a nagyszerű álmok;
És zúg a nagy élet, a víg, a vad élet
És nem lehet benne megállnod,
Megállni szeretnél, a partra kimenni,
A fűbe heverni sötétig,
De bús falevél vagy, a víz közepén vagy
S nem jutsz el a part közeléig.
(...)
Valami hasonlót érezhettek a végzős diákok, de én mindenképp, aki hugom szalagavatója akalmából - 4 évvel a sajátom után - visszatértem annyiszor "visszasírt" iskolámba. Szinte minden teremről, minden sarokról eszembe jutott valami - felfeszített ajtók, felgyújtott kukák, plafonra ragadt uborkaszeletek (dimenziókapuk) és hasonló emlékképek százai keringtek körülöttem. Hiába, szép korszak a középiskolás, különösen az utolsó 1-2 év. Az ember egyszerre élvezi a fiatalság és a felnőttség előnyeit, utóbbi hátrányaival még nem igazán szembesülve. De az időt se nem lehet megállítani, se nem visszapörgetni - egy korszak lezárul és helyette egy új kezdődik. Ilyen az élet.
Az egészen szépre és még éppen kibírható időtartamúra sikerült ceremónia után vacsorázni mentünk. Szép és jó volt az étterem, ám egy valami nem igazán illet a képbe: a háttérzene. A hasonló helyeken megszokott stílus helyett olyan trackekre lettem figyelmes melyeket utoljára a hazai hard-techno egyik vezető képviselőjétől, dj hammondtól hallottam... Hát, hogy is mondjam - érdekes élmény volt... :)
Az egészen szépre és még éppen kibírható időtartamúra sikerült ceremónia után vacsorázni mentünk. Szép és jó volt az étterem, ám egy valami nem igazán illet a képbe: a háttérzene. A hasonló helyeken megszokott stílus helyett olyan trackekre lettem figyelmes melyeket utoljára a hazai hard-techno egyik vezető képviselőjétől, dj hammondtól hallottam... Hát, hogy is mondjam - érdekes élmény volt... :)
